“God created man in his own image. And man, being a gentleman, returned the favor.”
“Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot.”
Mark Twain
Anyám roppant leleményességének köszönhetően 1979 februárjának egy ronda és hideg hétvégéjén – 15 évvel Nelson Mandela bebörtönzése, és 11 évvel Martin Luther King halála után – lettem néger. Jól látszik tehát, hogy milyen komoly hendikeppel indultam.
Anyám kreativitása nem ismert határokat: tetőtől talpig barna nejlonharisnyába gyömöszölt, hatalmas, villogó, fehér szemeket varrt a harisnyára, s hogy kilássak, két lyukat égetett rajta parázsló cigarettavéggel; tette ezt olyan megfontolásból, hogy a nejlonharisnya szemei ne fussanak szét a szélrózsa minden irányába. Nem mondom, hogy tartósság szempontjából nem volt megbízható megoldás, viszont a merevre égett nejlonba folyton beleakadt a szempillám, s ez, tekintve, hogy mindig elcsúszott kicsit az egész (mint az a harisnyákra általában véve jellemző, ugye…), igen kényelmetlenné, és legfőképp röhejessé tette a viselését.
A fűszoknyácskát is maga készítette raffiából, gyöngysoromat vajsárga bontott fonalból horgolta – az azért elgondolkodtató, mennyire volt trendi a fekete kontinensen a horgolt bizsu?! –, a fülbevalóhoz pedig egy műanyag flakont karikázott fel.
A legvadabb objektum viszont a frizura: egyik kolléganőjétől kaptuk kölcsön, aktuálisan az Ez a divat őszi-téli kollekciójának legújabb darabja, igazi menő cucc, ééés… meleg, mint a dög. Prímán úgy éreztem magam, mint egy igazi néger.
A hab a tortán az a kis opusz, melyet ehhez a maskarához a színpadon prezentáltam – azt hiszem, ezzel alapoztam meg üstökösként felívelő hiphop-karrieremet. A szöveg, mely talán posthumus felkerül a lyricsmania.com-ra:
Én vagyok a néger bébi,
Tessék engem jól megnézni!
Most jöttem én Afrikából,
A négerek országából.
Nos, így lettem mikrofonfejű.
Na jó, viccet félretéve, ez itt a pőre valóság:
Ez az update:
Az update update-je:
A Magyar Változat:
Ezek pedig, ugye, a festett egek:
Ismeretlen színésznő a magyar nép avataros századaiból
Nehogy már ezt ne tudjam megcsinálni!
Ez meg ahogy a cégkódex ismer.
És, mer’ ilyen fecsegős vagyok, vannak itt még ilyen vendégeskedős diskurák is:
fotózásról a spottr.hu-n:
a magyar podcast-szcénáról a bitblogon:
gasztronómiáról és könyvekrők a Hármas könyvelésen:
határátlépésekről a Fotóklikken:
Meg aztán vannak még ilyen ego-izék, hogy
Rövidjeim – napi agymétely 140 karakterben.
Magánszám – az enyém. Ha letöltöd (lehet), a tiéd.
Csücsök – e, mint enyém, mint első, és mint elektronyos.
Behance – portfólió. A legjavam.
Instant – házmesterlomantika.
Flickr – Polgári nevükön fotóalbumok. Ilyesmi. Ritkán frissül.
MobilArt – csakamobil.
UMCollective – U(se)M(obil) mani padme hum.
Budapest noir – Gordon blues, avagy Kondor inspirációink.
Levendulás levelek – fikciós levélregény a múlt századból.
Fotonlog – Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!
Gittegylet – az ex-Intro Rádió. Szórakozol velünk?
Mesemasina – mesék gyerekeknek. Meg felnőtteknek Mobilon.
Youtube – Filmszínházunk bemutatja…
Végül pedig ide írhatsz nekem: cippo pont nk kukac gmail pont hu.