Ki nem állhatom a modern, high-tech csodalifteket. A bilológai szertár műgyanta hengereire emlékeztetnek, melyekben a kipreparált békák hasa ráncosan fehérlett a formalinban. Biztos van, akinek élmény, hogy láthatja az egész irodaház keresztmetszetét, meg hogy a gyomra fénysebességgel távozik testi valóságából, az meg külön megdobja az adrenalinszintet, hogy a hajlított plexiüveg fénytörése miatt, amikor az ajtó nesztelenül bezárul, úgy megszédülsz, mintha hat dioptriával erősebb szemüveget viselnél a kelleténél, de én akkor már inkább a paternoster mellett teszem le a voksomat – elegánsabb, és az igazi veszélyhelyzeteket amúgy is jobban preferálom, mint a lelki terrort.