Ha lehetne, Chablis. Eredeti metálszínben. Decens, krómozott sárgaréz díszítéssel. Ja, és jó lenne inkább a töltő-, de végeredményben golyós is lehet. A ceruzára is van nyomós érvem, csak hármat sorolnék fel:

– stílus;
– magabiztosság;
– egyéniség.

Meg hát jól jönne a hosszú élettartam mindenképpen; még jobban a a gördülékeny, sima írás, amivel néha ugye gondjaim vannak. Az külön tetszik, hogy mindezt az irídium-hegy biztosítja. Ez olyan média-publikusan hangzik, hehe. Talán a pompás pumpás lenne a legmegfelelőbb. Szivató, aztán ezzel a páratlan kis íráskészséggel menne minden, mint a karikacsapás. Mondjuk a műszakiról a hosszú élettartamon kívül nem esett szó, meg hogy kötelező-e a zöld kártya – én személy szerint a fehéret, vagy a kockás füzetet preferálom inkább -, és nem tudom azt sem, hogy Pegazusból hányat tettek bele. Vagy hogy van-e súlyadó? Meg hogy mi a helyzet a biztosítással – töréskár, lopás, ilyenekkel azért mégiscsak illik számolni, nem? Persze, végülis mindegy. Egy merdzsóval végeredményben úgyis megtáltosodik az ember. A merdzsó életforma, miért kisstílűsködnék, amikor a csíptetőn a márkaembléma a hűtőmaszkra hajaz?

Szóval? Hm? ha?