A Sanyit úgy képzeld el: ahogy ott föl-le gurulgat a megsárgult avaron a rokival, az embernek tisztára az a benyomása tőle, mintha álomszerűen folyton át meg átsuhanna egy félbevágott bicikli a látómezején. Ahogy villan a fény az acélon. Egy ilyen csonka bringa, tudod, mint kocsiban a Smart. És nincsen elöl semmi. Úgy értem, a lába, az nincsen ott a Sanyinak. Így aztán lábtartója sincs. Csak a kiskerék meg a nagykerék, az is mintha egymásba csúszott volna. Mintha a Sanyinak ülőlap se kellene, vagy mi.
Milyen csöndben mennek, mondja derűsen. Csak a csíkot látni. Olyan magasan repülnek. A kezével árnyékolja a szemét. Margitnéni, mi nem húzzuk el innen csöndben a csíkot, mint a repülők?
Margitnéni nevet. De, Sanyi. Egyszer mind elhúzzuk innen csöndben a csíkot. Mint a repülők.