Kilencven lesz, még az éven. Azért a csizmájáig úgy hajol le, még mondja is közben, van nekem ez a jó kis bundás csizmám, na, ennek nem csúszik a talpa. Nahát aztán a cipzárt még megtalálom. Nevet. Megtalálja, tényleg. Úgy hajoltában a csizma megszorul a lábán, megakad. Abba a mozdulatba úgy belebillen, a rángatásba. Segítek, papó – a veje a kezét nyújtja kapaszkodónak, papó meg, hogy: eh, megtámaszkodik a széken, s a lábát tartja, húzzad inkább.