✍ 204. “tévedésnek hármas úta”

Ül a padon, a zöldben, a füle be van dugva, tele van, zeneileg van tele neki.

Combján  a farmer feszes. Hol az egy, veri a ritmust rajta tenyérrel, a hüvelykujja alatti dombbal, csattan a combon a domb, üti az egynyolcadot  komplementerben – zöld lombban a haja vöröslik. Muzsikusnak dalból van a. Megtelik ott bent a kis csöbre, akkor kifröccsent egy kis dallamot, uuuampappééééééram, egy sort csak, úgy kiszakad belőle. Csak annyi. 

Tündeszerűen van ott, lehet, hogy énCsongor, csak odaálmodom.