A vaddisznóktól lefelé, az ott a nagylejtő.
A hátizsákot, meg a karonülőt a papa hozza, a nagyobbat a lendület.
– Géza! Géééza_állj! Azt mondtam, megállni! – aki Gézázik, na az a mama. Aki a Géza, az meg, akit a lendület hoz, hogy értsd, a nagyobbik.
– Gézaaa! Megállni! Állj!!! Állj, azt mondtam, állj!!! – a Géza, az persze nem áll meg, a mamának meg – a dallamíven túl – nagynehéz lehet a dühe, merthogy más nincs is nála, de ettől viszont moccanni se bír, csak rárivall a papára, hogy:
– Laci_az_istenit_csinálj_már_valamiiiiiit!
A Királylány ezen a ponton visszacsatol egy korábbi metakommunikációs blokkunkhoz, kidobós témában:
– Na látod, ezért.
– Egy ilyen Gézáért, vagy a zsírpárnás valagért, meg az ehhez szervesen kapcsolódó mélységesen emberi tehetetlenségért?
– Hát, öö.
