Hol felejtettük el?
Igaz-e, keményített matrózgallért, és patentharisnyát hordtunk?
Később, amikor felnövünk, ilyesformán beszélünk majd: itt csúszda volt, emlékszel, meg kisvasút, meg pattogatottkukorica-árus gurulós kocsival, meg ó_boldog_békeidők. Meg uniós játszótér, Liget és tőzsdekrach, keményített matrózgallérban, patentharisnyában, emlékszel?
Emlékszel, ismeretlen nagylányoktól kérdeztük leplezetlen nyíltsággal, hát ti hol laktok, és a nagylányok feleltek szépen – te, emlékszel még, az volt az emós korszak, kis, fekete tizenévesek, még birtokukban a készség, ébren tartani magukban a gyermekit; nahát ilyen lányok voltak, nem nevettek ki, nem tartózkodtak, olyan egyszerű volt a közlekedés lélektől lélekig, hát érdekeltük egymást, nem izgultunk beleszaladni egy ismeretlen aurába, mert, valljuk csak be őszintén, ismeretlen volt, de nem idegen – hát mondd, hol felejtettük el?