posztamens – archaikus emlékeinkből – Fodrász Szövetkezet
A gyufa verejtékezve, ijedten sercent a körmére az Önnek 1 új üzenete érkezett pittyenésre, s Lloaf hirtelen megint az Időzökkentőbe került. Fürge Ujjak széles csípejű, hegyes begyű modelljei nyargaltak a homloklebeny mögött, kicsike barackszín csillagok csúcsán kampós horgolótűk sebes cikkanása ütött rést a szaruhártyán.
Ó, boldog idők, mikor kimenőjüket töltő háziasszonyok dolgos keze, melybe otthonosan ivódott a fokhagymaszag, önfeledt nárcizmussal túrt bele a frissen dauerolt, fényes frizurába a búrák melegen surrogó kánonja felett, sóhajtott Lloaf, s a gyufára nézett.
Ó, boldog idők, mikor paradicsomkontyos csikólányok kormos gyufavéggel satírozták szemhéjukat, vagy golyóstollal csíkot festettek olcsó harisnyájukra, hogy az a csík végigvezesse a kalandor férfitekinteteket a vádli finom domborulatán, míg pajzánul el nem tűnik a szoknya árnyékában…
Hát jó, gondolta Lloaf, s előkotorta mobilját, megnézte az sms-t, azután az Üzenetek menüpontban kikereste a Sablonokat, a sablonok közül kijelölte a kilencest, mely így szólt: Én is szeretlek, majd kiválasztotta a Küldés opciót.
A képet fez13-tól kértem, kaptam – respekt, FeZ!