✍ 234. házimurik

Fejébe vette, hogy vegyünk egy háromábú grillsütőt.
Tudod, olyan kis béndzsát, azt mondja, azt a tömzsi lábút, négyezerért már megkapod a Tescoban.
Snájdig a konyhából ordít ki, hogy persze, bazmeg, fejtsd ki nyugodtan, úgy érted, a Cippó meg én vegyünk egy olyan kis béndzsa, tömzsi lábút. Mondom neki, hát te meghülyültél, itt a lakótelep közepén? Hogy hol akarsz te itt grillezni, kérdezem. Azt mondja, hát ott a fák alatt, a parkban, hát hol. Áá, mondom, a lakók kiátkoznak a kerületből is, de köti az ebet, grillezzünk már, halljátok, grillezni kurva jó.
Na arról mesélj, hogy ott kint, az Évikével, hányszor grilleztetek?
Hát nem grilleztünk.
Na jól van, bazmeg, akkor majd szépen beruháztok, és vesztek Évikével egy grillsütőt. És majd beszámolsz róla, milyen kurva jó grillezni. Hagyjál már a hülyeségeiddel.
Akkor elkapja a Királylányt is, mondjad már meg, téged zavarna, ha itt a ház előtt grilleznénk? Hát jönnél te is, tipegnél a műanyagtányéroddal, hoznád a kis grillkolbászokat, nem? A Lehel villámfelmérést csinál, röhögünk. Szedhetnénk érte pénzt, azt mondja, négy lakóból már nullszaldósak lennénk. Te hülye, hát ezt tanították neked ott kint Amerikában? Ezt hát. Feladja. Na jó’ van, elmentek ti a picsába, elkezdődött már a második félidő?

És másnap nyomtatott kérdőívet ragaszt ki a kapualjba:
Zavarná-e önt a lakásába felszaladó grillkolbász füstje?