Amúgy tényleg tisztára szerencse, hogy az agykontrollfesztiválon átkonvertálták bennem az összes fájdalmat és kudarcot – syma ügy. Képeztem a normál zenei A-t vagy negyedórán keresztül minden zsigeri ellenállásommal együtt, meg ellenében, és magam sem gondoltam volna, hogy egyszercsak mindez rajtam kívül esik, belerekesztve egyetlen betűbe mind a fájdalom-félelem, nyargalt, mint tengerimalac a kerékben. Lehet, kizuhant belőlem az A, a nyakszirtem mögé zuhant, hogy belül zengett-zörgött, a torkomban, a garatom centrumában, és kívülről szólt; azt gondoltam, na ilyen lehet hasbeszélni.
Mondom, szerencse, mert az amerikaiak szánalmasan "lesimázták" a spanyol válogatottat, és a Dömper – láttam – végig tartotta a három ujjat, nálam meg a háttérben a vonósok, chin mudrában, és bár meg kell a szívnek szakadni, nincs harag énbennem, uram, vagyok, aki vagyok, pedig a Snájdig azt a dramaturgiai pillanatot ragadta meg, amikor Pau Gasol hárompontosra készült. Akkor nyúlt rá a Snájdig a szórófejre épp, akkor fröccsentett pont oda a képernyőre hűvös nyugalommal, és kitisztult a kép. Ez még úgy hatvanhat-negyvennyolcnál lehetett – bár a számok a gyengéim, a negyvennyolcból nem engedek -, de akkor már mindegy volt, csak az ujjaink tapadtak szorosabbra, a Dömpié, meg az enyém, egészen kifehéredve a görcstől, és szó bennakad, lehelet megszegik, csak a vonósok a fejemben, háromra alfában vagyok, rilex.
Aztán a szünetben még a tévét is elrontottuk, négykezest játszottunk a Dömperrel két távirányítón, és mindent elleptek a hangyák, még a meditáció sem segített, ahogy a spanyolokon sem, doktor Domján, ötvenhét csatornányi hangya, látott már olyat? És a Snájdig, aki addig a folyosón regressziós hipnózisba merült egy cigarettával, nagyon röhögött, amikor meglátta, és egy szó nélkül csinálta meg, egyetlen kattintással hozta vissza a meccset, rilex, és 119-82-nél nagy önfegyelemmel nem mondta, hogy ugye megmondtam, pedig megmondta.
Lenne számtalan kérdésem, tisztelt kollektív tudattalan, esetleg próbálkozom a pohár víz technikával, de ha a macska reggelre felvedeli a maradékot, arra a kérdésemre, hogy ki viszi át fogai közt tartva a szerelmet a túlsó partra, elfogadhatom-e azt a választ, hogy a macska tudja?