Amikor a Nagyon hangosan baszó nő elköltözött, onnan lehetett tudni, hogy elment, hogy csönd lett, és rózsaillat terjengett a folyosón. Látni persze akkor se igen láttuk, amikor még itt lakott, inkább csak hallottuk. Minden vasárnap délután, kettő és három között. Mondom, onnan lehetett tudni, hogy elment, hogy csönd lett, és rózsaillat terjengett a folyosón. Hogy mikor vagy hova lett el a foszladozó rökamié meg a zsúfolt rokokó ornamentika a hússzínű szobából, senki se tudta. De azt a megkönnyebbült csöndet szinte harapni lehetett.
Soká állt ott üresen, megcsöndesedve a lakás. Aztán a soká után jött egy kis zömök, takarítónőszerű asszony. Kisöpörte-kimeszelte a babaszobát. Hosszan molyolt vele. Olyan hosszan, hogy azt gondoltam, biztos van annak a huszonöt négyzetméteres szoba-konyhának hét titkos, visszhangos terme. Azon a karácsonyon, amikor vad ajtócsapkodás után előkerült a nagykés is, és elvágólag vége lett az egésznek, bizonyosra vettem, hogy ott, a hetedik ajtó mélyén ejtette-rejtette el a Nagyon hangosan baszó nő a láthatatlan trófeáját.
Aztán a takarítónőszerű asszony elment, és néhány nap múlva beköltözött a Pornós Bébi a palijával. A paliját csak hallomásból tudom, a Pornós Bébi mondta, hogy van neki. Csak sokat van úton. Valami állást is említett, de arról meg azt mondta, hogy az még nincs neki.
Elsőre elég rendesnek néztek ki különben – gondolom a palija is –, meg hát rájuk is járt a rúd: mindjárt a beköltözésük éjjelén feltörték a furgonjukat. Az ilyen rúdrájárós fajtát hajlamos az ember valami szánalommal vegyes szimpátiával kezelni.
Pedig már szemre lehetett látni, hogy belevaló csaj a Pornós Bébi, vagyis hogy való bele, sőt benne is van a dög, de az ilyen rúdrájárós fajtánál isten ments, hogy az ember ilyesmit feltételezzen.
Azt, hogy Pornós Bébi, a Snájdigtól tudom. A Snájdigot kérte meg, hogy nézzen már rá a laptopjára, mert szarakodik. És amikor a Snájdig ránézett, akkor látta meg a húsz gigabájtnyi pornót elfekvőben a merevlemezen. Én inkább csak hallottam. Éjszakánként hosszan elnyúlva, mint mikor a teliholdat vonyítják a kutyák, szivárgott ki a babaszoba rosszul gyalult ajtaja alól.
Aztán augusztusban két vonyítás között elkezdődött a vad ajtócsapkodás. Később elcsattant egy-két pofon is. Kisvártatva a Pornós Bébi elhúzta a csíkot. Hogy a láthatatlan paliját vitte-e magával, vagy elrekkentette a hetedik ajtó mögött, sose derült ki. Mondjuk akkor még mindig nem volt állása. Lehet, a pofon is azért csattant el. Persze, hogy ki pofozott kit, azt a rádiójátékból sose tudtuk meg. Csak a csönd maradt utánuk, és azt a megkönnyebbült csöndet szinte harapni lehetett.
Jött a kis zömök, takarítónőszerű asszony, kisöpörte-kimeszelte a babaszobát, hosszan molyolt vele. Fene se tudja, mi mindent hagyhattak ezek ott, a Pornós Bébi meg a palija, elfekvőben annak a huszonöt négyzetméteres szoba-konyhának a hét titkos, visszhangos termében, a hetedik ajtó mögött.
A Vasárnapi apuka volt a mi spirituális epifániánk. Nem lacafacázott sokat, magányosan, szinte nesztelenül költözött be. Láttuk ugyan jönni-menni öltöny-nyakkendősen, köszönt is mindig mindenkinek udvariasan, de leginkább csak az ajtó alól kiszűrődő sárga fénycsík jelezte, hogy lakik valaki a babaszobában. Úgy egy hónappal ezelőttig.
Egy hónappal ezelőtt azonban megjelent A nő, akinek csak a hátát látni. Nagy nájlonzacskókat cipelt, és kulccsal nyitotta ki a kaput. Kulccsal a folyosóajtót. Kulccsal a babaszobát. A nőnek, akinek csak a hátát látni, kulcsa volt mindenhez.
Mióta a nő megjelent, a Vasárnapi apukát mintha a föld nyelte volna el. Eleinte azt hittem, talán elköltözött. Aztán úgy másfél hete egyszercsak váratlanul meghallottam, amint panaszos-kéjes torokhangon nyögdécsel, nyöszörög a babaszoba valamelyik titkos, visszhangos termében. Azt a nyöszörgést azóta is gyakran hallani. Mostanában már néha dühös kiabálást is. Olyasmit, hogy abbanehagydbazdmeg.
Szerintem a nő kezdi nyitogatni kifelé sorra a titkos termeket. Ha jól számoltam, most tart a hatodik ajtónál.