Ha egyszer elköltözünk innen, mondta a Tigris, ez hiányozni fog. Ezt mondta, és közben a mennyezetet nézte. Tudtam, hogy amikor azt mondja: ez, lényegében a Kajzerre gondol, aki jogi státusza szerint valószínűleg már születésétől fogva rokkantnyugdíjas. A Kajzerre gondol a Tigris, a Kajzerre, akire nemigen lehet nem gondolni, mert a Kajzer az interktív része az életünknek, hogy úgymondjam, maga a perifériánkra szorult atmoszféra.
A Kajzer működésileg a kis lakás – nagy élet elve szerint diszponálható. A Kajzerről pontosan lehet tudni, hogy mikor van kórházban. Olyankor nagy a csend. És nem törik rám a tűzoltók az ajtót, amikor sajtfondüt csinálok, hogy a Kajzer szerint dől a füst a szellőzőaknából. Dehát a Kajzer egy kicsit rosszul lát. Meg a szagokat se érzi már úgy. Meg különben is dohányzik.
A Kajzer rendes nő egyébként, csak sajnos nem tud dolgozni, mert rokkantnyugdíjas. És egy kicsit rosszul hall. Úgyhogy kénytelen tövig feltekerni a volumét a Mónikasón. És egy kicsit nehezen alszik el. Olyankor muszáj kifárasztania magát valamivel. Esetleg átrendezi a lakást. Ágyat toligál, szekrényt odébblökdös, ilyesmi. A fizikai munka legalább leterheli kicsit. Hátha hajnalra kimerül. Mondjuk, nem merül ki. Akkor nekilát a takarításnak. Rendes nő a Kajzer, tényleg, ez a takarítás dolog, ez különösképpen szívügye neki. Úgy kétnaponta. Mert a Kajzer rém igényes magára. Meg amúgy sincs más dolga, mivel jogi státuszát tekintve a Kajzer valószínűleg már születésétől fogva rokkantnyugdíjas.
Ha egyszer elköltözünk innen, mondta a Tigris, ez hiányozni fog. Komolyan. Ezt mondta, és közben a mennyezetet nézte.
Ha egyszer elköltözünk innen, mondtam a Tigrisnek, úgy hirdetjük majd, hogy kis lakás igényes környezetben eladó. Ezt mondtam, és közben a mennyezetet néztem. A Tigris tudta, hogy amikor azt mondom, igényes környezet, lényegében a Kajzerre gondolok.