Az arab amúgy a tulajdonos. De valahogy megszoktuk, hogy csak úgy általánosságban beszélünk róla, hogy eljössz velem az arabhoz? Hát aztán aki a pénztárban van, az is arab.
Szóval az arab barátkozik. Új ember máskülönben, a felújítás után került oda, barátkozik. Úgy barátkozik, hogy vigyorog a pattogós cukorkán, olyan átérzem-formán, pedig látszik a generációs szakadék, de ez az arab, ez mégis érti azért.
Mondani nem szokott semmit, csak ez a barátkozás. Mondani csak a spanoknak szokott. Hogy na mit szólsz, bejutottunk a negyeddöntőbe, az olaszokkal játszunk. Szépnek találom különben ezt az empátiáját, tekintve, hogy arab, meg még a generációs szakadék is, ugye.
Barátkozik, gondoltam, hát mélyítsük el, szabjunk irányt neki, gondoltam. Kérdezem, a válogatott? Néz rám ragyogva, hogy áá, U20, azt mondja, tudod, a juniorok, azt mondja – gondolom a pattogós cukor miatt lehet, de nem bánom. Jaja, a juniorok, mondom, ügyesek a fiúk. Ja, ügyesek, mondja most már a Tigrisnek amolyan férfiközvetlenséggel, hímösszetartással, meg hogy hát elég meleg volt azért, merthogy a rendes játékidőben kiegyenlítettek a csehek. Aha, dörmögi a Tigris inkább műszaki orientációval, aha, az arab meg egészen belelkesül, hogy és akkor a csehek a tizenegyeseknél mindjárt előnyt adtak nekünk, hadarja, én meg, hogy tejóég, akkor futólag rámsandít, hogy ja, tejóég, majd megint a Tigrisnek, hogy nadeám a harmadik tizenegyes, az volt csak a meleg helyzet, hát a harmadikat nem kihagytuk, darálja az arab a Tigris heveny érdeklődésére, és közben az arca megnyúlik egészen az erőlködésben, hogy hát hogy is veszi ki magát, hogy ő, az arab, fociról cseveg itten egy nővel, velem – látom, hogy látja, hogy ott lelkesedek a látóterében, de nem férek a fejébe, és a Tigris se fér a fejébe, főképp a Tigris nem, de akkor már az ötödiknél tart, az ötödik tizenegyesnél, bele-beledöccen, de azért, hogy hát az aztán már tényleg tiszta egy cidri volt; a Tigris, hogy aha, mire én, tejóég, ő meg, az arab, hogy ja, tejóég, és ez már félreérthetetlenül a helyzetnek szól, de azért még belecsimpaszkodik a tekintetével a Tigrisbe, nade a végén eggyel hoztuk őket, eggyel, hallod. Aha, morogja egykedvűen a Tigris, én meg, hogy juj, na és mikor is játszunk az olaszokkal? Pénteken, válaszol a Tigrisnek, és egy pillanatra összeugrik az arca, mint aki éretlen olajbogyót kóstol éppen, pénteken.
Akkor úgy lehiggad.
Rámnéz. Ööö… a paradicsomot… azt itt ne hagyják a mérlegen.