Tudod, van nekünk az az üveges folyosóajtónk, ahol néha megjelenik a Pompás úgy képileg, és lassított felvételben beinteget, ahogy a peronon állók szoktak integetni távolodó vonatok után. Tisztára mozi az egész.
Aztán van ez a kis rövidfilm, namost ez úgy néz ki, hogy süvöltve elrohanó németjuhász – póráz – póráz – póráz – és a póráz végén a kiabáló Emese repül a kutya után a folyosóajtó keretében; na és az Emese, az mind modulációban, mind hangenergiában minden egyes alkalommal pontosan úgyanúgy és ugyanazt ordítja, hogy Dzsííí-naaa, ami fonetikáját, illetve dallamívét tekintetve hangsúlyosan eső-ereszkedő, és ez a Dzsiii-naaa szerintem egyenesen az Emese forró kútjainak mélyéről tör fel, mert ilyen hang nincs, csak ellenkező nemben, de ahhoz is rettentő sokat kell inni. Szóval ez. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy ennek – kisvártatva – természetesen mindig lemegy a vizuális inverze is. Mert ahogy fe’ről le, úgy le’ről fel, ugye. Mondjuk a hangeffekt inverzével biztos még sokkal viccesebb lenne az egész.
Na és hát ezt a Dzsina meg az Emese matinéban is adja, és ettől nekem mindig az a megnyugtató gondolatom támad, hogy mennyire klassz, hogy ezek itten valami kis rendszert visznek az életembe.