elment, csendesebb az élet. Csak a cukibácsi kutyája sírdogál néha, amíg meg nem hallja a cukibácsi topogását az ajtón túl.
Mert a cukibácsi, mielőtt a lakásba lépne, letopogja az odakintet a cipője talpáról.
Apától hallottam ilyen letopogásokat, a havat vagy a nyálkás udvari sarakat verte a oda a lépcső oldalához indulattalan, nagy dübögéssel a gumicsizma árkaiból, fel ne hordja a mocskot a teraszra.
Kora reggeli félálmomból néha megébredek, ahogy a cukibácsi dönget két ütemet a lábtörlőn. Olyankor tél van, vagy esőáztatta, komor ősz, gyerek vagyok, összegömbölyödve a takaró alatt, annak a dübögésnek a langymeleg otthonosságában.
A cukibácsi amúgy hetvenöt körül jár. Apa pont ennyi idős lenne.