Kos a Bikában
– Ki vagyok rá, bazmeg, bebassza az oviba, azt‘ le se szarja. Utána meg felhív, nyivákol, hogy mér‘ itatom forró csokival. De, bazmeg, én öltöztetem, én fürdetem, én altatom el…
– Ezt most nem mondod komolyan, hogy virtuálisan neveltek gyereket a neten???!
– Áá, bazmeg, az a lényege az egésznek, hogy minél több időt bassz el a gép előtt… Ja, és a nevét is én találtam ki: Barnabás. Legyen már normális neve annak a gyereknek, érted! Mondjuk én azt mondtam, hogy legyen Barna, de az neki nem tetszett. Aztán megegyeztünk a Barnabásban.
– Miért, előtte hogy hívták?
– Macika Junior, bazmeg! Hát hogy találhatott ki ilyen balfasz nevet szegény gyereknek?! Most meg azzal szekál, hogy fogadjunk örökbe egy másikat. Egy négert, bazmeg! Gyere, megmutatom Barnabást, de ne keltsd fel, nemrég altattam el. Jaj, olyan ééédi…
Bika a Kosban
– Jaj, nem szomorú?
– Nem. Valami játékot telepít a gépre. Nem szomorú.
– Ó, holnap kell vennem valami ajándékot neki, de egy nagy doboz nyalókán kívül nincs semmi ötletem.
– Fagylalt?
– Jó, de a cég nevében kell. Nem vehetek neki tíz kiló fagyit.
– Most vett egy fasza pumpát. Biciklinek is örülne.
– Jó, de én megyek ajándékot venni.
– Nem értem. Mi a gond?
– Én rózsaszín, kosaras, csengős bicót vennék neki. Apró kerekűt. Jaj, vagy mi lenne, ha vennék egy kosaras mezt?
– A mez, az jó ötletnek tűnik.
– Jaaaj, csak elfelejtettem, melyik csapatnak drukkol!
– Basszus, én is.
– … Cleveland? Valahogy az ugrott be.
– Ssssssssssssz… nem.
– Milwaukee?
– Áá.
– Nekem a Cleveland rémlik. Na mindegy, veszek neki egy Pécs mezt.
– Akkor inkább Sopront vegyél.
– Vagy veszek neki egy játékbabát. Ami sír, pisil, meg ilyenek…
– Ó. Ezt nem mertem javasolni, valahogy tudtam, hogy ez jut eszedbe.
– … egy négerbabát…
– Lehet. Besírna.
– Áá, inkább nem. Lehet, hogy nem mindenki érti. De nem akarok neki valami béna, sablonos ajándékot venni.