Hoztam nektek gasztrofotókat a 3 napig a sparherden főzött kasztíliai zsályaszappanról, ami amúgy az igen beszédes maceraszappan munkanéven fut.
Tulajdonképpen a Ghar mintájára készült, csak a jellegzetes illatú babérgyümölcs olajat a neutrális kókusszal váltottam ki, mert más jószagú herbákat terveztem szappanba foglalni. Mivel nekem nagyon bevált a 12%-os babér, úgy terveztem a kókusz mennyiségét, hogy a kalkulátorban “A szappan minősége és a zsírsavak” hasonló értékeket mutassanak, mint a Ghar esetében.
Hozzávalók:
94% szűretlen olíva
6% kókusz
40% deszt. víz (ami különben szörnyen kevésnek bizonyult)
38-40 gr só / 1 l víz
5% extra olaj, ami a zsályakivonat (olívaolajban macerált őrölt zsályalevél) részét képezte, és csak a gél-fázis elérése után adtam hozzá.
Ezt a szappant keményen hidratálni kellett, mert az eredetileg kiszámolt folyadékmennyiséggel a gélesedét követő rémes negyedórán át úgy tűnt, hogy szappan helyett kókuszos-olívás gumicukor lesz belőle, de nagy megkönnyebbülésemre a lassanként hozzáadagolt mintegy 2,5 liternyi sós víz megoldotta a kínos helyzetet.
Büntetésül a küszöbön éjszakázott, ráadásnak reggel még fel is négyeltem a fenéklúg tetejére felúszott szappankorongot, amivel persze újabb szivatások sorának tettem ki magam, mivel olyan hetykén terpeszkedett faltól falig a fazékban, hogy semmi módon nem találtam rajta fogást. Kénytelen voltam valami rafinált cselt kiagyalni.
A két egymással szembeni kör-, vagyis inkább korongcikket lenyomtam, mire a köztük lévő szelet (a szappan alatti lének köszönhetően), akár egy lassított felvételen, méltóztatott felliftezni. Így végre sikerült belekapaszkodnom és nagy nehézségek árán kiemelni.
Aztán összedaraboltam és újra átfőztem. A főzés végén orvosi zsálya esszenciális olaj is került bele, mert az nagy jóság a bőrnek. Ládába öntöttem és vártam, hogy megdermedjen.
Amikor másnap kiszedtem, egészen másként viselkedett, mint a Ghar – törősnek, ugyanakkor eléggé nedvesnek találtam, úgyhogy újra összedaraboltam és megint átfőztem – immár harmadszor. Mondom: maceraszappan.
A harmadik főzés után még mindig nem voltam teljesen elégedett, de azzal nyugtattam magam, hogy valószínűleg csak hosszabb száradási időt és nagyobb türelmet igényel, mint a babéros, úgyhogy ezúttal békén hagytam 2 napig és malmoztam vártam, amíg megoldotta magát.
Pecsételés előtt – biztos, ami biztos – fagyasztottam 3-4 órát, mert a mélyhűtős-gumikalapácsos módszer a legmakacsabb szappannál is beválik. Most is működött, azzal a nem elhanyagolható kitétellel, hogy egyszerre mindig csak az épp pecsételni kívánt darabot érdemes kivenni, mert úgy tapasztaltam, hogy ennek a szappannak a felszíne elképesztően rövid idő alatt kienged és felpuhul, aminek következtébem a pecsételés elmázgálódik, csúnya lesz.
A történet tanulsága csak annyi, hogy amikor már majdnem elhittem, hogy a szappanfőzéssel kapcsolatban szinte minden a kisujjamban van, az Univerzum jól az orromra koppintott, hogy sokkal kisebb arc és sokkal nagyobb alázat.