az óbudai maffinozók
Muffin alaprecept (nagyjából 12 pompás kis kosárkához):
– 10 dkg vaj (esetleg margarin, bár azt mondja a gugli barátom, hogy – idézem: “a vaj sokkal jobb a muffin sütéshez, mint a margarin, mert egyrészt jobb az íze, másrészt pedig növeli az eltarthatóságát.”)
– 10 dkg porcukor
– 2 csomag vaníliás cukor
– 2 egész tojás
– 1 citrom reszelt héja
– 20 dkg finomliszt
– 1 csomag sütőpor
– 1 dl tej
– 1 csipet só
A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem, majd egyenként hozzáütöm a tojásokat, és alaposan összedolgozom. Súgok egy apró, de elég fontos trükköt: csak a cukrot-vajat-tojást kell alaposan kikeverni, a többi hozzávalót (pl. mazsola, dió, csoki, gyümölcs) először csak csapjuk bele lazán a lisztbe, hogy sütés közben ne üljenek le a forma fenekére, majd néhány gyors mozdulattal dolgozzuk a masszához az egészet. Ha a tésztát túlkeverjük, elveszíthetjük a muffinjaink pazar domborulatait, csak mondom.
Ezután összekutyulom a lisztet a sóval és a sütőporral (így a sütőpor csak a sütőben kezd el dolgozni), majd egy kis tejjel nyakon öntve a masszához keverem. A lisztet érdemes ám átszitálni, mert a szitálás fellazítja, és csomómentesen lehet majd vele dolgozni.
Ha szilikonos formánk van, akkor csak kanalazzuk bele a tésztát, ha teflonos, akkor érdemes vajjal megágyazni a muffinoknak. Ha netán elkalkuláltuk magunkat, és marad üres lyuk a formában, töltsük meg vízzel. Hajítsuk be a 180 fokra előmelegített sütőbe. Az első 15 percben semmiképpen ne nyissunk rá, mert csak halálra rémítjük a gyönge kis muffinokat, és összeesnek. Helyette inkább bátran olvassunk el egy novellát föltett lábbal, vagy készítsünk cukormázat a díszítéshez. Nagyjából 20 perc után a kosárkákat bökdössük meg tűvel, és ha minden oké, vegyük ki őket. Ezen a ponton kilégzéssel zengessük el háromszor az Om mantrát, majd egy könnyű mozdulatsorral rámoljuk ki a muffinokat a sütőformából.
Mondják, hogy légmentesen zárható műanyag edényben sokáig friss marad. Már feltéve, ha az ember képes némi önmérsékletet gyakorolni.