– Un capuccino, un espresso, si doi lapte separat.
– Doi espresso, doi lapte…
– Nu, un espresso, un capuccino, si doi lapte.
– Un capuccino? E ceva lapte.
– Nu face. Doi lapte. [eléggé konyharomán, bocs]*
Ez, kérem, nemzetközi probléma. Hogy lokálisan mindenhol benne van.
És ettől valahogy értelmezhetetlen, mi az anyja picsájáért kér bele a
hülye vendég külön kitételben tejet. És az a rettenetes gyanúja támad,
hogy ez akkor nyilván speciális helyi sajátosság, a mi sajátosságunk,
a tej a kapucínerben, hogy ezek szerint máshol a hülye vendéglátó képes
tej nélkül szervírozni.
Namost ilyenkor a kreativitásnak nincs
határa. Pultos-aktivitás szerint hol egy hosszú kávét kapsz, kis kancsó
tejjel, hol egy kapucínert felöntve egy deci tejjel.
Esetleg csináltatok egy ilyen kis táblácskát, tudod, ilyen
kitűzőt, mint amikor az ember nemzetközi konferenciára megy, hogy
Cippo – Hungary. Mondjuk digitális kijelzővel. És aktuálisan rá lesz írva
az adott nyelven, hogy: Kérem szépen, tisztában vagyok vele, a tej benne
van a kapucsínóban – jelzem, mindenhol benne van -, ezzel együtt,
ennek ellenére, és ezenfelül szeretnék mellé külön tejet, respekt.
Nahát.
* – Egy kapucsínót, egy presszókávét, és két tejet kérek.
– Két presszó, két tej…
– Nem, egy presszókávét, egy kapucsínót, és két tejet.
– Kapucsínó? Dehát a kapucsínóban benne van a tej.
– Nem baj. Szeretnék hozzá külön tejet.