[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
« 05. Figurák – 07. A tenger »
az eredeti:
Szabó Magda – Ókút
06. Állatok
“Elsőnek én hussantam, lezárva szememet, mikor a végére értem a csúszkának, apám eredt a nyomomba, szállt, elegánsan, mint egy fecske, csalta a nagybátyámat is, de az a fejét rázta, nem akart velünk csúszkálni. Apám nem erőltette, én meg tudtam, miért nem teszi, isten szolgájának valószínűleg nem illik behunyt szemmel vagy pláne a fél lábával kopogva sikankózni. Ugyanakkor rendkívül boldoggá tett, hogy nem vállalkozik rá, ez mutatta, igazolta mégiscsak nem az apám voltát s azt, hogy ha közeli rokon is, de idegen. Apám fütyülne rá, ki mit gondol 104vagy mond, ha a gyerekével játszhatik, és apám, ha pap volna, bizonyára el is intézné a jóistennel, hogy ilyenkor ne nézzen rá, vagy ha igen, inkább örüljön, hogy szolgájának ilyen jó kedve van, és így átengedi magát a szélnek, a fagynak, a télnek.“
a hang-játék:
[zene: Astor Piazzolla]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.