[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
« 08. Hitélet – 10. Galléros köpenyeg »
az eredeti:
Szabó Magda – Ókút
09. Színház
“Hogy színház van, s hogy végül is mi az, mit jelent, ad, milyen, szinte az első fogalmakhoz tartozott, amire megtanítottak. Apám előszedte színészkép gyűjteményét, óriási kollekciója volt az ő ifjúsága idején divatos színészek civil képeiből, és olyanokból is, amelyek egy-egy híres színdarab fontos jelenetében ábrázolták az illetőket, s habozás nélkül feláldozta kedves emlékeit, hogy örömet szerezzen nekem. (Ha anyám nem volt a szobában, még célozgatott is arra, hogy pályakezdése – fiatal polgármesteri titkár korában – sok színházzal, színésznővel kapcsolatos élményt őriz. Sunyin mondta, ravaszkásan, s hagyta, gondoljak, amit akarok.) Kinyírta a színészek figuráját a kartonból, s hogy meg tudjanak állni, még keménypapír támaszt is ragasztott nekik, így aztán számtalan színdarab számtalan jelenetét tudtam felállítani a magam színpadán.“
a hang-játék:
[zene: Astor Piazzolla]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.