– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
… Szólni, nem szólhattam- hiszen kimondatlan szabály, hogy a világ előtt nem ismerjük egymást, egy év alatt talán egyszer futottunk össze, így, – épp csak elnyílott a szájam, egészen kicsit megfeszült a továbblépő testem. Arra gondoltam aztán, -és ettől lett egyenes a hátam, határozottabb a kelleténél a lépésem-szóval, arra, hiú módon, hogy de jó, hogy szabadon a vállam, hátam, hadd kívánj, ebben az ellépkedésemben, hadd húzzalak, lépre, lápra, bódulásba.…
a hang-játék:
[ zene: Zápor Görgy ]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]