[Bencének, kávé mellé.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Bencevers (Bence karca)
Nekem játék ez,
pergő percek és
omladó órák.
Inkább ne kérdezz,
málló rímvetés
csak a vakolat,
szavaim elfonták
korán a mesés
lidércek, olyat
nem írok, mint rég,
mikor álmokat
gletteltem ki még
lazább sorokkal.
Most már csak emlék,
rom és ledőlt fal,
lakója oda,
vendége ritka.
És ha kérdeznék:
– Trónból kaloda?
– Szépsége titka
azért még ott van
a jambusokban.
a hang-játék:
[zene: Satie]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]