Talán az eső hozta.
Ne kérdezd meg, hogy vagyok. Bátorság dolgában nagyon. De van nekem ez a pókerarcom, tudod. A pókerarc, nos, az habitusonként változó.
Az én pókerarcom, az úgy néz ki, rezzenetlenül fülig ér. Szoktam ezt emlegetni alkalmi közvetlenséggel. Szóval tudhatod, ha figyeltél. Hogy akkor leszek hogy, ha majd egy kurva kávén kívül újra képes leszek főzni bármi mást. Magamnak. Vagy másnak. Addig csak gyomlálgatok. Majorságomban a parlagfüvet. Elterjedtél bennem észrevétlenül. Elburjánoztál akarásom tövig kalászos táblájában. Kiderült, hogy vértezetlen vagyok. Immunrendszertelen, úgy értem.
És amikor jön az üzenet a szívből az agyamnak, az rossz, tudod. És akkor arról a postaládáról, ami ott az agyban vagyon [hypothalamusi nyuszi], ott van felfúrva az a láda a koponya belső falára, rajta a neveink [a mieink, érted?], nnnnaszóval akkor arról egyszercsak nagy respekttel, de leszedtem a nevedet, hogy csókolom, postás bácsi, hát elköltözött.
Tényleg azt hittem, lehet Royal Flush-öm. A pőre seb maradt. Azt meg egy erős párral All-In fölteszem a következő körben.