Jó, belátom, a Rut-dolog röhejes félreértés volt.
A fürdőkádban ültem, amikor megkérdezte, tudom-e a Rut jelszavát. Hogy kiét, kérdeztem, mire ő, hogy jó, ha nem tudom, akkor inkább hagyjuk. Aztán egyszercsak elém állt, az arca ragyogott, valami kis kétértelműség, meg némi diadal is volt a mosolyában, ahogy mondta, hogy akkor most a desktopom mögött, na ott van egy másik, egy láthatatlan desktop, maga a forrás, a gyökere az egésznek, a Rut-asztal, teljhatalommal az egész gép felett, de hogy azt én nem is látom, mert az már az alja, úgy értve, a mélye a vasnak, és akkor ő ottan majd pakolászhat kedvére, nem lesz nekem útban.
'Lelkem és szellemem horizontján' végigsöpört a sértett gőg, hogy itt ez a nő titkosan, a háttérben, ez a bibliailag Rut, hogy ez azt akarja, hogy egy ilyen fantompicsa, hogy ez legyen az én felügyeleti szervem, a mesébe illő, vesébelátó Nagy Testvérem. Arra jutottam, hogy ez inkább mindennek a teteje. Én ebből, kérlek, hiúsági kérdést dagasztottam ott helyben, és szenvedélyesen kinyilatkoztattam, hogy nem akarom, mi több nem tűröm, hogy egy ilyen virtuális ribanc turkáljon az intimszférámban, különben is, ki a szar az a Rut.
Akkor csöndesen végigmért, mint akit most lát először életében, és nagyon, de nagyon halkan azt kérdezte:
Ezt most komolyan mondod? Hogy azt hiszed, hogy a root egy nő?
Miért? Nem?
Nagyon kiröhögött. Aztán elmagyarázta.
Próbálok együttélni a gondolattal. Hogy vannak ilyen kis technikai fölényei. Vagyishogy alányaim.
Aztán tegnap megjött az új gép. És akarta, hogy próbáljuk ki, tudnak-e egymással beszélgetni. Az új gép, meg a kis Mac. Mondtam, jó, próbáljuk. És amikor rákattintottam, hogy browse device, akkor megjelent a kijelzőn, hogy VALI500.
Most már biztos, hogy szőke nő vagyok.