Megkérdezhetem… – a tekintete kicsit kifényesedett és átmelegedett – megkérdezhetem, hogy miért vetted vetted vissza a koszos pólódat?
A koszos pólómat? Lloaf visszakérdezett. Ömm… zavar talán?
Nem, nem zavar. De letusoltál. Aztán visszavetted a koszos pólót. Amibe beleizzadtál. Amiben a fűben hemperegtünk.
Ó, tűnődött el Lloaf, a fűben hemperegtünk. Nahát, ez ki is ment a fejemből egészen. Mosolygott. Akarod, hogy tisztát húzzak?
Ne, ha téged nem zavar, miattam ne. Csak nem értem. A nadrágodat fújolva dobtad a szennyesbe. A pólót meg felvetted újra.
Ó, igen. A nadrágom. A nadrágom halszagú volt. Azért dobtam a szennyesbe. Az meg, hogy a fűben hemperegtünk, ki is ment a fejemből egészen. A nadrágom halszagú volt. Benne volt még a hallé nehéz hagymaszaga. A nadrágom halszagú volt. Benne volt még az ébredés tompa súlya, a harcsa, a csuka, és a keszeg ernyedt, emésztetlen bágyadtsága a gyomorban. Benne volt a nadrágomban mindez, a nadrágom halszagú volt, felelte Lloaf. De hogy a koszos pólómat visszavettem… ömm, zavar talán?
Nem. Nem zavar. Csak érdekességképpen kérdeztem.
Csak, tudod, mentegette magát Lloaf, a pizsamát meg nem akartam összecigizni. Hát inkább visszavettem.
Aha. Érthető. Akkor kimegyünk rágyújtani?
Persze. De előbb átöltözöm.