A dinnye fölött elmondta a startégiát. Hogy a szőke lefinnyázta a hosszú haját. Hosszú hajú férfi, az olyan ápolatlan, így finnyázott a szőke, a műkörmös baba. A stratégia az volt, hogy felhívta, viszem a hajvágót, megcsinálod? Ravasz kérdés volt, megközelítőleges, arra vonatkozott, hogy üsse nyélbe – olyan férfiasan -, ugye, a dolgot. Hogy dűlőre vigye az ügyet. A szőkét.
Lloaf jegyzetelt: valahogy be kellett férkőznöm a lakásába, a közelébe jutnom, helyzetbe játszanom magam valami ürüggyel – ilyen széljegyzeteket memorizált, és mondta az egynegyedet mindig, aha, sosem vétette el az aha idejét, pontosan lépett be. Mindig ezt mondta csak: aha, mint aki üt egyet a triangulumon, ennyi a dolga csak. Meg a jegyzetelgetés.
Harmadnapon [szinte biblikusan] rácsörgött Lloafra. Feszengett kicsit, mérnökösen feszengett, kockásan, arra gondoltam – szerette így pozícionálni magát. Arra gondolt, hogy tekerjenek ki a Rómaira, vacsora, kisfröccs, erre gondolt.
Lloaf belecsicsergett a telefonba. Három napja [szinte biblikusan] presszionálom magamban a nőt, hallod, szoknya, tűsarkú, te, én ezt egész élvezem, nincs kedvem most, érted… Nem fejezte be.
Értette, hogyne értette volna. Megint magára öltötte a feszt, nyúlt, recsegett rajta, mint a macskanadrág.
Ööö… Lloaf hallotta, hogy most matekozik magában, ööö… és nem fáradt el a lábad a tűsarkúban?
Lloaf, mint aki számol, átfuttatta fejében a választ, aztán azt mondta, nem. A fejével is intett, lassan kezdődő, pregnánsan befejezett ívet vett n-től az m-ig , kicsit meg is nyújtotta, az n-be bele is állt, mintha mégegyszer átgondolná, aztán lezárta határozottan.
Kár – a fesz fröccsent, szakadozott rajta, belesurmolódott a vonalba is. Arra gondoltam – újrapozícionálta magát, mint a GPS, ha elbasztad a következő lehetőségnél fordulj jobbrát -, hogy elfáradt, és jól esne neki egy masszázs.
Aha, most manifesztálódik a nyélbe ütés, aha, gondolta Lloaf. Aztán meg azt, micsoda egy méltóságos ribanc vagyok, micsoda hedonista állat.
Háát, jól esne, megfontoltan mondta, rafináltan, ahogy a macska dorombol, ha megzörrentik előtte a tápos zacskót.
És a méltóságos lábfejét úgy kegyeskedett odanyújtani, mint aki roppant szívességet tesz.
[Látod, látod. Csak belecsúsztál a sablonba.]