Úgy tele lesz vele a szája az embernek, az édes, kátrányos ragaccsal, ezzel a lassú teherrel, lassú csordulással, fogós, a szájpadon olyan fogós is lesz, tapadós a fogtöveknél, az íze meg, mint az édesgyökér, az ánizs, az íze, mint a fekete medvecukor, egy keskeny csík boldogság, bocskorszíj. Csípő sencsapa nyakba.
Halász Margit Méz és szurok – (5/4)