Ez csak akkor lesz kép, ha megírod. Látod, zoom to fit vagyok neked, ha úgy akarom – ó, láttad volna csak az előző színt. Te, olyan kettős keresztet te nem tudsz az ujjaidból, mint én, és az nem a track, az az ortodox, hallod, az ujjaim.
Hát hol van neked ilyen frappáns megoldásod – én az ujjaimból rázom ki rakásra. Kirakósra, anytime I move my finger, ismered, és akkor abból, a görcsös ujjakból kisír a zene.
Nem éneklek veled – doi… mikrofonpróba, adjad már azt a kurva kontrollt Alex, toljad fölfelé azt a potit a Jákob lajtorjáján, doi [valaki megmondhatná igazán, mit jelent, doi], vagy az életben el nem kezdjük -, se némán, se hangosan, de én, ha elkezded végre [doi], felállok, akkor olyan leszek, mint a Neo a Mátrixban, hogy az ujjaim körül láthatóvá válik a levegő, hogy sűrül, hogy örvénylik. Folyékony gáz, ahogy omlik ki az ujjaimon a gospel.