Mekszállth Kálmán
Posztmodern Kreutzer-szonáta
Bőven állit y–
nye libát löv-
őbe nyált. Vil-
lán ivbe löty-
tyen válli bő
ölteny, bivál-
ytővel inbál.
– Önbály-vitel?! (!)
Öt lábnyi lev.
Lány öblitve –
nyelvi öt láb.
Tálib vő nyel
ilyen bőt. Vál-
lán bölyti(!) ve-
lő-enyv, lábit
ebnyál öli. (Tv-
ből nyivált e
lábnyi lövet.)* **
* Lábjegyzet
Ez ilyen izé. Köpdösődő.
Ráhajtottak a csajára, megdühül,
a csábítót leköpi,
villahegyre hányja,
bikacsökkel fenyegeti.
– Arcoskodsz? –
Megint leköpi. Bőnyállal.
A csajnak is jut belőle.
Kiakad. Már a csaj.
Ez csak amolyan szófordulat.
Hogy bőnyállal köp, mint egy tálib vő.
Pedig van baja amúgy. Vége a farsangi időszaknak,
és még nem is evett fánkot.
De legalább van kutyája.
Epilógus.
Ennek nem sok értelme van, de csak így jött ki az anagramma, érted.
** Hangjegyzet