[a mai “Pósalaky bácsi”: Múr Otar]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Krúdy Gyula – Borkereskedelem
Szlankamenka Emíliának az volt egyik nevezetessége, hogy a férfiakat olyan kabátokba bújtatta, amelyeknek az ujja vége be volt varrva, a kezüket erőfeszítéssel se tudták keresztüldugni a kabát ujján.
– No, szép maszk – mondta Szlankamenka Emília mustos nevetéssel, amikor a férfiakra sikerült felsegíteni az efféle kabátokat, amikor azok hirtelenében tovább akartak menni, hogy újabb gazságokat kövessenek el (mert Emília véleménye szerint a férfiaknak nem jár egyeben az eszük, mint nők ellen tervezett merényleteken. – Nem is férfi, aki nem ilyen – mondta Emília melankolikusan.) Persze, nem mindig a férfiak tulajdonában lévő kabátokat, felöltőket, übercíhereket varrta be titkon Szlankamenka, egy olasz származású nő, aki a Balaton környékén, a kisőrsi szőlőhegyen asszonyság létére először kezdett foglalkozni komolyan borkereskedelemmel, bevarrta Szlankamenka azoknak a kábátoknak az ujjait is, amelyeket gyanútlan vendégének házánál kölcsönbe adott, hogy a vendég kényelmesebben érezhesse magát. (…)
a hang-játék:
[zene: Roby Lakatos & His Ensemble]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása. Felirtakozás, elérés, és a hanganyag letöltése podcast formájában az iTunes-ból itt: Magánszám.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.