[Ingridnek, torokszorulva. És wildgicának]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Izabella Carranza – Menyhért
Pedig át akartam nekik kiabálni a pékség elől a túloldalra minden reggel, hogy miért baj az, hogy én is akarok ülni a padon, hogy én is akarom a napsütést, meg a mocskos spáros szatyrot a lábam mellett, mert hátha abba bele tudna férni az én életem is? Miért baj az, hogy nekem is elég lenne ott ülni Szent Ferenc mellett minden áldott reggel, és akkor én is tudnám ezt így, ezt az életet így, ilyen megadással, ilyen nyugalommal, ilyen barátsággal a mindenség felé? Miért ne irigyelhetném el a mindenséget attól, akinek semmije sincs? (…)
a hang-játék:
[zene: Elgar]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása. Felirtakozás, elérés, és a hanganyag letöltése podcast formájában az iTunes-ból itt: Magánszám.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.