– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Dakszli, Levendulás levelek – 05 Árulásrul, botrányrul, s mégegyszer is botrányrul
… A szörnyen kínos kiállítás megnyitóról most nem írnék, hisz saját szemeddel láthattad Alfréd halottsápadt orcáját s annak a rihe Katinkának a frizuráját, melyet magam készítettem, tán kissé meggondolatlanul. Ferenc mosolygó közönye és a nyamvadott Tivadar mézesmázaskodása löktek ki nyugalmamból, melyet magamra erőltettem, hisz Alfréd engem előző este levélben tanácsolt el lelkéből, holott előtte sírva tagadta viszonyát avval a dakszlival s égre-földre esküdött, hogy nálamnál jobban senkit nem szeret. …
(zene – Hot Jazz Band)
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]