Fitotípia Lilium bulbiferum (köznéven tűzlililom vagy tigrisliliom, bibliailag Szent János liliom) levélszövedékére – tesztnapló
1. nap – pauszteszt
Az egyik printhez két üveglapot, a másikhoz egy egyszerű iskolai rajztáblát használok másolókeret gyanánt. Hogy ne gányolja össze a farostlemezt, a levélszövet alá egy papírtörlőt helyezek. Nem találom az írásvetítő fóliát, úgyhogy jobb ötlet híján pauszra nyomtatok.
Lehangolóan szottyatag, 3-as “erősségű” UV index. D. javaslatára délután a leveleket betolom a cianotípiás levilágító alá, végülis mi történhet?
A levelek 7 órányi pácolás után (amelybe belefért a FotóFalu univerzuma kiállítás komplett kurátori tárlatvezetése, valamint a finisszázs) sem mutatnak hajlandóságot.
Arra jutok, hogy ezeket ki se fixálom, minek?
(Ja, most nézem a korábbi bejegyzéseket, ígérgettem itt bőszen a folyamat teljeskörű leírását, de úgy lehet, közben elharaptam a nyelvem, mert a fixálásról technikailag egy szót se ejtettem. Na nem baj, majd most.)
2. nap – pauszteszt
Másnap délután végre kisüt a nap. Gyorsan kihajigálom a képeket az ablakba.
Este szétkapom a másolókereteket.
1. Az egyik másolókeretben a pausz a lecsapódó pára hatására totál átnedvesedett és behullámosodott. A pausznak gyönyörű a rajza, de mivel a ráncok is beexponálódtak, ami ugyan izgalmas textúrát ad a printnek, a projektünk természetét tekintve ez most nem túl szerencsés.
2. A másikban a papírtörlő az összes nedvességet kivonta és magába rántotta, valamint néhány levélszál ki is lógott az üveg alól, úgyhogy a levelek kifehéredtek és törősre aszalódtak, mint a kukoricaszár. Szóval ami a Hosta (árnyliliom) esetében működik, a “szőnyegnél” nem válik be.
3. Valamit ki kell találnom a szövet rögzítésére, mert persze mégis teszek egy ványadt kísérletet a fixálásra, de a kép szálaira bomlik, szétúszik a fixírben, és hát ugye nem erősségem a puzzle.
4. Az a meggyőződésem, hogy dinamikusabbra kell vennem a kontrasztot a digitális pozitívon.
3. nap
Felvarrót keresek a kipukkadt farmeromra, és betévedek egy Röltexbe. Míg feltúrom az üzlet komplett gombkészletét (ne is kérdezd, gyerekkori addikció), a Röltex-nénivel ötletelünk, és javasol egy felvasalható készséget, amivel szerinte bizonyosan össze tudom fogni a levélszőnyeget.
A meeting végén 1 vitorláshajós felvarróval, 17 pompás gombbal, 2 méter vasalható rögzítőszalaggal és bizakodó derűvel távozom.
Megtalálom a fóliát. Hétvégén újra tesztelek.
4. nap – pausz- és írásvetítő fólia-teszt
A rögzítőszalag pazar, csak a levélre egyáltalán nem tapad. Csalódottságomban felvasalom vele a vitorlás felvarrót a gatyámra.
Arra jutok, hogy szebbek a tónusok, ha pauszra nyomtatom, úgyhogy “lefuttatok” egy összehasonlító tesztet: az egyik pauszos print (biztosra megyek, fóliát csúsztattam a pausz és a levél közé, hogy elkerüljem a bónusz hullámfoltokat), a másik fóliára nyomtatott.
Újabb égető kérdés: vajon a savmentes ragasztó megoldja-e a problémámat, illetve el tudom-e távolítani a fixálási processz után sérülésmentesen? Vagy hogy el tudom-e távolítani egyáltalán? Szóval még minden képlékeny.