Rém hülye dolog úgy cigizni, hogy közben csuklasz. Kicsit elnyílik a szád, a füst épp csak kioson a résen, a horizontális mozgású kis cumulus, érted, és akkor hirtelen berántja a vákuum – namost ez vizuális effektben már majdnem a Mátrix, de legalábbis A Gyűrűk Ura, ahogy a füsthernyót pöccre beszipkázod, mint kaméleon a legyet.
Az van, hogy csúnyán felingereltem a bolygóidegemet. Vagy a nyelv-garat ideget. Már nem is emlékszem pontosan, melyiket. Mindenesetre a gégefedőm azóta felenged-lezárul-felenged-lezárul – amúgy egyáltalán nem ilyen halkan, és egyáltalán nem így, hanem rém röhejesen, és olyan hangosan, hogy humánpolitikai megfontolásból kénytelen voltam bejönni a folyosóról -, én meg eközben próbálok egyensúlyba kerülni a kettős kupolájú izmos, mozgékony lemezemmel, ami ugye a rekeszizmom. Bele a harmóniacentrumába neki.
Megvárom, amíg összerándul, akkor slukkolok. Ha szerencsém van, simán úgy csorgatom át a füstöt a garatomon, ahogy akarom. Van, hogy nem jön össze, na akkor van az a szájönszfiksön, a hupákolás, amiről az előbb beszéltem, meg hogy fáj. Vagy nem, csak nem érzel semmit. Mint mikor egészben nyelsz le egy mogyorót. Olyan kis semmi, olyan… kár érte, vagy mi.
Úgy képzelem, hogy olyankor a rekeszizom jól megmaricskolja a füstöt,
hogy nesze, te szar, nnneszennnesze. Máskülönben tudom, hogy nem így
van, de.
Csuklás. Orvosi nevén singultus.
Na, mi volt a tegnap esti program?
Ó, baszki, egész este singultán dohányoztam. Tudod, megint az a hülye hiköp*…
* hiköp ~ [hick up, hikkup – lásd még piköp~pick up, stb.] munkásszleng