avagy enyvszappan-e az Aleppo, és ha igen, miért nem?
“– Mondjátok meg, mit csinálnak egy boszorkánnyal?
– Elégetik! Elééégetiiik!
– És mi egyebet szoktak még elégetni?
– Több boszorkányt.”
(Gyalog galopp )
Akkor most rántsuk le a leplet
1. a Marseille-ről,
2. az Aleppóról,
3. a rántotthúsos szappanomról.
Egy “szakmai” csevegésben felmerült, hogy az Aleppo igazából egy főzött, ún. enyvszappan*, ellentétben a Marseille-jel, ami – tudomásom szerint – egy hosszú főzéssel és kisózással (tengervízzel átmosott) készült színszappan.
Aztán váratlanul lesújtott a hetedik csapás, valahogy ilyenformán:
A videó alapján az Aleppo színszappan, és mint ilyen – azazhogy a kisózás eredményeként kizárólag tiszta szappansókból áll –, légies könnyedséggel sodródik a vízen.
Jó, de.
1. Miért gondolta a készítő, hogy ki kell sózni egy tiszta anyagokból álló szappanmasszát?
Elvileg ami a hideg- és a meleg eljárásnál a túlzsírozás (superfat), az a színszappan főzésénél a sózás. Mindkét módszer arra szolgál, hogy ne maradjon el nem reagáló lúg a szappanban. Ugyanakkor a kisózás további erénye, hogy minden szennyeződés, szín, szag alámerül a fenéklúg pokoli bugyrába.
2. Miért akar megszabadulni a glicerintől?
A rövid válasz: nem tudom.
A hosszú: a trigliceridek (köznéven zsírok) elszappanosodása melodráma egy háremben: a zsírsavak (hárman vannak) a válást fontolgatják, mert 1. szabadsááág, 2. inkább a lúggal lógnának, mire a glicerin ki(sz)akad, és bánattól sújtott szívvel összeáll, korlátlanul elegyedik a vízzel. Gondolom, ha ló nincs, a szamár is jó-alapon a fenéklúggal is beéri. (Tovább is van, de arról majd máskor mesélek.)
Így tehát magában a szappanban elvileg tényleg nincs glicerin. Csakhogy Omar Anyu azt írja:
“A szappan kisózása azonban olyan módon is végbemehet, hogy bár elkülönül a színszappan az alsó lúgoldattól, de a só töménységtől függően nagyobb mennyiségű szappan a kisózó oldatban marad, miáltal annak állománya kocsonyás, enyvszerű lesz. Az ilyen módon nyert szappant enyvcsapadékon főtt színszappannak nevezik.”
Azt állítják, hogy ez az enyvcsapadékon főtt színszappan a legkiválóbb tisztítószer – szerintem a benne található glicerinmaradványok miatt –, úgy okoskodtam tehát, hogy mivel a videóban láthatóan nem “lefölözve”, megtisztítva, hanem közvetlenül a lúgoldaton hűlt ki a szappan, a tiszta színszappan és az enyvcsapadékon főtt összespanoskodtak, vagyis a fenéklúgon összeállt, majd újrafőzött korong, ami a kétféle szappan elegye, tartalmazhat glicerint. Persze ezt csak teoretikusan mondom.
3. Miért morzsalékos az első, saját vizén megszilárdult szappan? Mi volt sok? A só vagy a lúg?
Egyik sem. A saját vizén megszilárdult színszappanom pontosan ugyanilyen állagú volt, pedig nem sóztam és nem lúgoztam túl; a Földközi-tenger sótartalmának aránya szerint literenként 37,8 gr sót oldottam forró vízben. Az oldatot csak az átmosásoknál adagoltam a masszához, az elején hagytam főni a saját levében. A lúg pedig mindössze 5%-kal volt eltúlozva.
4. Ha bármelyik sok volt, akkor miért nem tesz a második melegítéshez még folyadékot? A só, lúg nem fog eltűnni hozzáadott folyadék nélkül.
Passz. Úgy gondolom, inkább az állaga miatt lenne szükség további hígításra, hiszen a só és a lúgtöbblet “kilökődik” a fenéklúgnak nevezett folyadékba, pontosabban a tiszta szappansók felúsznak a lé tetejére. Amúgy még az is lehet, hogy adott hozzá vizet, csak az kizárólag a rendezői változatban látható.
Szóval ott tartottunk, hogy akkor most úszik vagy nem úszik?
Mivel épp akad itthon egy darabka maradék a Najel-féle Aleppóból, gondoltam, kipróbálom, és egyúttal azt is megtekintem, hogy a híres Marius Fabre Marseille-e (mert véletlenül abból is van itthon) ugyanannyit nyom-e, mint egy kacsa. Ja és persze a sajátjaimra is kíváncsi vagyok, naná.
Elvileg csak a tiszta szappansók sodródnak könnyű naszádként a víz felszínén, mivel fajsúlyuk könnyebb a vízénél. Mindezidáig azt hittem, színtiszta szappant csak kisózással lehet elérni, sőt, azt hittem, kisózással biztosan el lehet érni, erre kiderül, hogy csupa ellentmondás az egész.
Empírikus kutatásaim a kétséget mételyét ültették el a szívemben: hogy színszappant talán nemcsak kisózással érhetünk el, hanem hosszú főzési idővel is. Bár a felvételen még nem látszik, mert csak utóbb próbáltam ki, de az idegőrlően sokáig főzött, többszörösen átgélesedő babérszappanom (a tudomásom szerinti aleppói módszerrel, kisózás nélkül főztem) boldogan lebegett a vizen. Vagyis boszorkány.
Ellenben szörnyű csalódást okozott, hogy a Marseille, amit napokig tartó főzés után többször is átmosnak sós tengervízzel – legalábbis így olvastam a Marius Fabre oldalán –, úgy süllyedt alá, akár egy léket kapott tengeralattjáró. Tehát a Marseille is boszorkány. (Engem gyíkká változtatott. De már elmúlt.)
Hajlok tehát arra, hogy kijelenthetjük, hogy nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar kisózással készült szappan színszappan, de minden kisózással készült színszappan szappan. Vagy valami ilyesmi.
* A színszappanok lúgtöbblettel és kisózással készülnek, és kizárólag szappansókat tartalmaznak, míg az enyvszappanok olajtöbblettel (ún. superfat), és az olajokban található esetleges szennyeződéseket, valamint a szappanosodási reakció folyamán képződő összes anyagot (mint pl. a glicerin) tartalmazzák. Mind a kisózás, mind az olajtöbblet biztonsági szempontokat szolgál, azaz hogy véletlenül se maradjon el nem reagáló lúg a szappanban.