A Farsangi mulatságok kategóriában feltúrtam egy fotót előző életemből, mely kimeríthetetlen örömök forrása. Anyám roppant leleményességének köszönhetően úgy 1979 táján – 15 évvel Nelson Mandela bebörtönzése, és 11 évvel Martin Luther King halála után – néger lettem. Jól látszik tehát, hogy milyen komoly hendikeppel indultam. Anyám kreativitása nem ismert határokat: tetőtől talpig barna nejlonharisnyába gyömöszölt, hatalmas, villogó, fehér szemeket varrt a harisnyára, s hogy kilássak, két lyukat égetett rajta parázsló cigarettavéggel; tette ezt olyan megfontolásból, hogy a nejlonharisnya szemei ne fussanak szét a szélrózsa minden irányába. Nem mondom, hogy tartósság szempontjából nem volt megbízható megoldás, viszont a merevre égett nejlonba folyton beleakadt a szempillám, s ez, tekintve, hogy mindig elcsúszott kicsit az egész (mint ahogy az a harisnyákra általában véve jellemző, ugye…), igen kényelmetlenné, és legfőképp röhejessé tette a viselését. A fűszoknyácskát is maga készítette raffiából, gyöngysoromat vajsárga bontott fonalból horgolta (az azért elgondolkodtató, mennyire volt trendi a fekete kontinensen a horgolt bizsu?!), a fülbevalóhoz pedig egy műanyag flakont karikázott fel. A legvadabb objektum viszont a frizura: egyik kolléganőjétől kaptuk kölcsön, aktuálisan az Ez a divat őszi-téli kollekciójának legújabb darabja, igazi menő cucc, ééés… meleg, mint a dög. Prímán úgy éreztem magam, mint egy igazi néger.
A hab a tortán az a kis opusz, melyet ehhez a maskarához a színpadon prezentáltam – azt hiszem, ezzel alapoztam meg üstökösként felívelő hiphop-karrieremet.
S a szöveg, mely talán posthumus felkerül a lyricsmania.com-ra:
Én vagyok a néger bébi,
Tessék engem jól megnézni!
Most jöttem én Afrikából,
A négerek országából.
/I’m a pretty niga’s baby,
Let’s go, Brother! Come and see me!
U Know, I came from Africa,
Is a black country, home of Niga’ … sssssssssssssss (a ‘sz’ persze befelé, szívva!)
