Rooibos szappan

ghost swirl-technikával – lusta asszony módjára


“NI tisztelt lovagjai! Hoztunk nektek rekettyést. Most már tovább mehetünk?”

A múltkor már játszottam olyat, hogy különböző töménységű lúggal készítettem szellemörvényes fehér szappant – meseszép lett, de nem túl látványos, úgyhogy beette magát a fejembe a hülyebogár, és olvasgattam kicsit a témában. 

És mivel pont karácsonyra ért ide az AliExpress-ről az új öntőláda, valamint a Jézi hozott egy pazar új játékot (egy érintésmentes profi hőmérőt, amivel azóta föl-le rohangálok a lakásban, és random megmérem vele minden utamba kerülő dolog vagy személy hőmérsékletét, na képzelheted), nyilván azonnal fel kellett őket avatnom.

Szóval ez itten kérem egy színezékmentes rooibos szappan, kis ismerettágítás után mindjárt elmesélem a lusta asszonyt is.

Tehát. A rooibos – leánykori nevén vörös fokföldirekettye – a hüvelyes növények családjába tartozik. Általában tévesen a teanövények fajtájába sorolják, csakhogy a rooibos valójában egy gyógynövény, amit gyakran teaként használnak.

Mivel antioxidáns enzimekben gazdag, kiváló öregedésgátló.

A szuperoxid-dizmutáz (… éérted!) jelenléte a rooibosban megszünteti a ráncokat, és növeli az egészséges bőrsejtek termelődését. 

A flavonoidok a különböző bőrbetegségek megelőzésében  segítenek (ekcéma, pattanások), enyhítik a bakteriális fertőzéseket. 

A rooibos antibakteriális és hipoallergén tulajdonságokkal rendelkezik, valamint vitaminokban és ásványi anyagokban (pl. D-vitamin és a cink) gazdag.

Most, hogy hódoltunk a tudománynak, mondom a technikát – csak kezemet figyeld.:)

Korábban két különböző töménységű lúgot csináltam (44, illetve 30 %-os), most viszont nem volt kedvem ezzel szocsózni, úgyhogy csináltam egy brutális 44 %-os koncentrátumot “nem vak ez a ló, csak bátor” alapon, végül (na jó, nem végül, hanem még mindjárt a legelején) kimatekoztam, mennyi plusz folyadékkal kell felcsapni a lúggal elkevert massza negyedét – tudom, most vesztetted el végleg a fonalat, bocs –, hogy mintázni tudjam. Aztán imádkoztam, hogy működjön (jójó, ismerek valakit, akinek már sikerült).

Ami belekerült: olíva-, szőlőmag-, mogyoró- és ricinus olaj, kókusz- és sheavaj, valamint folyadék gyanánt rooibos tea. 

CPOP-ra sütőztem, és közben olyan szcénákat produkált, hogy úgy vastapsoltam, mintha nem lenne holnap. Mutatom kronológiai sorrendben:

Na gondolhatod, ezek után nyilván meg kellett próbálnom, működik-e az inverze is (megfordítottam a masszák folyadékarányát), csak hogy a chi feltétlenül egyensúlyban maradjon.

Végeredményét tekintve a kísérlet félig-meddig zárult sikerrel. Az inverz massza a magasabb folyadékmennyiség és az ebből fakadó termodinamikai folyamatok miatt hol jobban, hol kevésbé – mondjuk ki: foltosan – gélesedett, valamint ezúttal a mintázás se sikerült olyan fényesre, mint terveztem.

Azért persze nem konyult sírásra a szép kis szám, amikor felvágtam, de van még rajta csiszolnivaló.