– premier –
“A vénasszonyok térdre hullottak, én is láttam, a tér fölött meg a templom fölött a Kisjézus röpűt a levegőben! De aztán kiderűt, mi vót az, az a pöttöm Lolan bárányt legeltetett, és ahogy gyakorlatoztak az ajroplánok, és egy olyan zsákot húztak maguk után, és golyószóróval lőttek bele, megfeledkeztek a kötélrő, és ahogy csúszott a fődön a kötél, rátekeredett a Lolan lábára, igen szép gyerek az a Lolan, fehér a hajacskája, és ahogy az a röpülő röpűt főfele, ment vele a kötél is, és rajta a Lolan, és a városunk fölött röpűt a levegőbe a Lolan, de a vénasszonyok azt hitték, hogy a Kisjézus röpű ott, hát még amikó a kötél beleakadt a templomnál a hársfákba, és a Kisjézus hullott lefele ágról ágra, mint a Zavičák bácsi, és Lolan leesett a fődre, és azt mondja: „Hó vannak az én báránykáim?” És a vénasszonyok meg letérgyepőtek, hogy megálgya őket.”
(Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio)
***
Meglátjátok, addig hergelem magam, míg a végén öntök egy dubaicsokis szappant. (2024.december 4.)
Azon tűnődtem, milyen szarkasztikus fintora ez a sorsnak, hogy így karácsony előtt éppen egy várandós fiatalasszony kívánósságból kreált desszertje kergeti hisztérikus önkívületbe a fél világot, hogy felülír, átértékel minden tradicionalitást. Belemagyarázhatnék némi jólétben megcsömörlött, elkeseredetten unatkozó messiásvárást is, de talán jobb, ha ebbe most nem bonyolódom bele.
Megdöbbentő és egyben rémisztő, mekkora a közösségi média befolyása az életünkre, ugyanakkor Sarah Hamouda Kandinsky-ra hajazó food-artos megközelítését végtelenül kreatívnak, szimpatikusnak és inspirálónak találom. Még akkor is, ha szerintem a baklavát összekeverni a csokoládéval szentségtörés. Mondom ezt úgy, hogy sem az eredeti, egyedi kézműves csokoládét, sem bármilyen másolatot nem kóstoltam.
Nos, az inspirációt már tudjátok, elsorolom hát gyorsan az összetevőket. A pontos receptet nem árulhatom el, különben meg kell, hogy öljelek benneteket.
- mandula-,
- szezám-
- és pisztácia olaj,
- kókusz-
- és kakaóvaj
- tahini
- mascarpone
- zöld árpafű
- kakaó
- cukrászati arany
- patchouli
- amyris balsamifera
- pistacia lentiscus
Ha igazán autentikus akartam volna lenni, dukált volna még bele egy kis méz vagy cukor, de mivel tartottam tőle, hogy túlmelegíti a masszát, és/vagy a mintázás rovására megy, inkább a diétás verziónál maradtam.
Szóval pisztácia rulez. Amúgy ami rossz hír az öko-paráknak, az jó hír a dubai csoki-őrülteknek: Köveskálon már szüretelik az első pisztáciatermést. Csak mondom.