Tessék lerajzolni fát, embert, házat, kerítést, kígyót, utat! Tekintetbe véve a dinamikus interaktivitást. Vagy nem, de ahhoz a rajzelemzőnek biztos lesz egy-két szava az egészleges nívóról. Az e rajzi személyiségszint már differenciáltabb, realisztikus ábrázolást igényel, úgyhogy tessék jól odefigyelni! Pálcikaemberke rajzolásával csak szerény b2 személyiségszintet érhetünk el, csak úgy mondom. És hogy nem okosság a kígyót a kerítés tetejére tűzni, mert a kígyó a szexus, aztán, ugye, baszhatjuk. Azt mondjuk nem tudom, hogy mi van, ha az ember út helyett kutat rajzol merő félrehallásból – arról talán a Freud tudna mesélni. Szóval, hogy mi a helyzet a kútban kígyóval? Arra gondolok például, hogy igazán fürdethetne valaki tejben-vajban! A hangsúly – meglepő módon – nem a tejen-vajon van. Mondjuk, szerintem a kút önkifejezési aspektus, kooperációs szándékom jelzése. Hogy nem ellenkezem a tejben-vajban fürdetés ellen. És ez az én produkciós stratégiám, törekvésem a részekre bontás során az értelmet hordozó rajzi egységek megteremtésére. Kígyó a kútban. Világos, nem? Vagy ez csak illuzórikus korreláció (észlelési tévedés), és én is baszhatom?
Na és mi van az elefánttal, hm???
