Jaj, látom, megint a jóseggű farmerodat vetted fel.
Fölszalad a szemöldöke, föl a homloka közepéig egészen. Tudd meg, énnekem minden farmerom jóseggű, elvégre az én fenekem van benne, értve vagyok? Értve van.
Keresztben fekszik le, csicseregve, hogy nem baj, keresztbe hát, ide diagonizálhatok? Fúrja magát be, az ágyba, a paplan alá, fölé, a hátát megtámasztja. Odalóg a csíkos zoknis lába a szemtelennek. Minden ujja más színű, ez kesztyűt húzott a lábára, baszki. Az meg, hogy lábtyű, te ostoba, hát még ezt se tudod? Kalimpál a szines lábujjaival, táncoltatja őket kényesen.
Jaj, nem baj, hogy a combodra lógatom a lábam?
Ez aggódik, te, hát mit aggódik ez?
Affektál, nem fogsz érte kikapni?
Hát mért kapnék ki, mert a koszos lábtyűdet rámlógatod? Hát nincs teneked kijelentő módod, kispofám?
Jó, de azt azért ne mondd el, hogy a fuck me-s pólóm van rajtam. Van neki. Kispofámnak kijelentő módja.
És most úgy fütyülj, ahogy én táncolok.