Az egész azzal kezdődött, hogy a János megkérdezte, hogy levághatja-e a kertjükbe átlógó nyírfaágat, mire a Miki mondta, hogy hátpersze, tessékcsak, aztán hirtelen arra riadtunk, hogy a Judit kiabál, hogy ömlik a fából a cukor, és ez egyáltalán nem volt túlzás, és mivel az ág eredetileg ugye a nyírfában végződött (ami meg nálunk kezdődött), a cukor a mi kertünkben ömlött, de ez most nem az a mese, ami arról szól, hogy kinek fütyöl, úgyhogy.
A Kismiszterrel hamar felütöttük az internetet, alaposan áttanulmányoztuk a nyírfáról szóló cikkeket, és mind botanikailag, mind biokémiailag némileg kipallérozva a fa alá csaptunk először egy, majd még egy vödröt, aztán előbb feltöltöttük (mi több, kitömtük) a mélyhűtőt nyírfavizes palackokkal, aztán egymásután mindjárt két szappant is öntöttem belőle, aztán szóltam a szomszédnak, majd kitettem az internetre, hogy szívesen adok pár litert, aztán – mivel még mindig csak áradt a lé elapadhatatlanul – elkezdtem belőle nyírszirupot főzni (überkirályság, szerintem simán veri a juharszirupot, ráadásul így redukálva sokkal kisebb helyet foglal), és már egy hete minden este karamellásra párolok 6-8 liternyit, és még mindig egyre csak folyik, még mindig tart, hát nem mondom, már a fülemen csurog ki a nyírfalé, sose lesz vége, lassan úgy hömpölyög, mint egy központozás nélküli hrabali mondatfolyam.
A legoptimistább feljegyzések szerint a nyírfa nedve (virics, nyírlé, nyírvíz, boza, csiger és nyirics névre is hallgat) az ún. superfood kategóriába tartozik, a kereskedelmi forgalomban aranyárban mérik, rengeteg olyan fontos összetevőt tartalmaz, ami a szervezetünk számára szükséges: betulint (jelentsen ez bármit*), komplex szerves savakat (nikotinsav, almasav, glutamin sav), ásványi anyagokat (kálium, kalcium, nátrium, magnézium, mangán, foszfor, cink, réz), fruktózt, glükózt, aminosavakat, vitaminokat, proteineket, meg mindenféle anti-mikrobális szerves vegyületeket, amelyeket a növények saját „immunrendszerük” védelmére termelnek.
Azt is olvastam valahol, hogy táplálja és sejtszinten hidratálja a bőrt, egyensúlyba állítja annak pH értékét, aztán hogy a felületi hámsérülések, sebek, bőrproblémák (pattanások, psoriasis, ekcéma) esetén, és/vagy ránctalanító krémekben használják, de azért az ilyesmit én szeretem némi fenntartással kezelni.
Egy évben mindössze egyszer, 3 hétig gyűjthető. A nyírfák a nyár folyamán magukba szívják és elraktározzák a napfényből származó energiát és egyéb tápanyagokat, majd a felhalmozott energiát a gyökereikben tárolják el. A népnyelv szerint a nyírfavíz akkor kezd el keringeni a törzsben, amikor a hó teljesen elolvadt a fa körül – mondjuk ehhez azért csöndesen megjegyezném, hogy ez se a múlt héten volt, a hóolvadás, az már decemberben megtörtént, de hát ne legyek már ennyire troll, ugye?
A lényeg, hogy az első kora tavaszi napok egyikén a nyírfavíz a gyökerekből egyszer csak megindul az ágak felé, és ha jól fülelünk, hallani lehet, ahogy a víz vándorol a fában. Hát és akkor belefoglaltam magam egy ilyen szép költői képbe, amint fülemet a fa törzséhez tapasztva dologtalan könnyűséggel csak hallgatom a nedvek áramlását.
A szappanokról röviden csak annyit, hogy az elsőt egy egyszerű, gyors, ám jól bevált alaprecepttel készítettem (72% olíva, 8% ricinus, 20% kókusz + nyírvíz, a színt Ghassoul agyag, az illatát Ho fa illóoloaj adja), a második, már átgondoltabb öntést a Jamie Oliver egyszerűségével mindössze 5 (na jó, ha az illóolajat külön tételnek számítjuk, akkor 6, de mondjuk az is nyír, úgyhogy) hozzávalóból oldottam meg: 80% olíva, 20% kókusz, a folyadék természetesen nyírvíz, a színezéshez fehér agyagot és orvosi szenet használtam, az illata nyírfa illóolaj.
Amúgy a nem túl távoli terveim közt elsősorban az szerepel, hogy most már azért csak betipegek egy gazdaboltba, és kérek egy rapid traumatológiai gyorstalpalót, nehogy már ez a rettenetes folyadékveszteség esetleg kinyírja (hehe!) a fát.
* Azóta egy nagyon kedves (és okos) pajtásom a szappanos-játszós csoportból elmesélte, hogy a betulin egy – idézem –, a nyírfa kérgében található anyag, ez adja a fehér színét is. Biológiai ágensként nagy potenciállal rendelkezik a rákgyógyászatban. A betulin csökkenti az étrend által okozott elhízást, szövetben és szérumban a lipidszintet és növeli az inzulinérzékenységet. Ezenkívül gyulladáscsökkentő hatása is van, vagy pl. javítja a sérült haj fényét. A kozmetikai iparban nehezen felhasználható, mert vízben vagy olajban nem oldódik, csak etanolban.