✍ 216. Szórakozzon, Mr Sloane!

Benne volt a levegőben. Olyan Hamlet nincs több. Hogy nem játszva volt. Olyan Hamlet, ami megszülte önmagát. Hogy jön-e végszó, az volt a legkevesebb. Inkább, hogy mikor esik össze.Vagy ver szét mindent, lenni vagy nem lenni. Nem volt második felvonás. [én még őszinte ember voltam. te, tudod te azt, hogy temiattad lettem]

Akkor azt mondták, ki vagy te rúgva, nincs többé pardon, és ott volt. A taxiban elaludt. Úgy aludt különben sokszor, hogy csak percekre szundított el, és már kapta is föl a fejét.

Te, én főzök neked – azt, hogy te, úgy szerette mindig külön kitenni, megszólítani soronként, te. Te, hogy neked milyen koponyád van. Marokba való épp, hát hogy neki lehetne szegezni azt, lenni, vagy nem lenni, és akkor megmondaná, megmondanád. Te, azt én úgy kipróbálnám. Zoli, bazmeg, dehát azt mért kellett?

Te, tudod, mikor az embernek olyan kényelmessé válik, színház, azt mondja, meleg van, fűtenek, alhatsz is, jó az, mit akarsz többet, akkor muszáj bombát tenni a segge alá. Hát ezért. Meghát, nem volt ott a Géza. Érted, ha a Géza ott van, egyszerűen felpofoz, és nem engedi. Mindenkit elküld az anyjába, és nem engedi. De nem volt ott a Géza.

Főzött tényleg. Tészát. Á, azt nem lehet feldolgozni – keverte a kaprot a túróba -, elvitt a moziba. És akkor mutatta a vásznon, kisfiam, jegyezd meg, ez egy nagy pillanat, ahogy az Armstrong olyan libegve lépked a Holdon. Én azt a pillanatot archiváltam. Apuval ülünk a moziban, és nézzük a Híradót, nem is nagyon emlékszem belőle másra. Hát hogy lehet azt kibírni, hogy az ember elveszti az apját.

Pythagoras szerint a négyes minden szám alapja. [te, tudod te azt, hogy a lexikonban a 444. oldalon laksz?] Szakrális szám.