– “… és megint a ‘Nem nyer’-t tette meg.” … várjatok, várjatok, álljunk csak meg, ez így… ez így hülyeség, vegyük újra.
– Mért akarod ezt újravenni, Lalikám?
– Mer’ ez így hülyeség, érted. Nem a nem nyer-t tette meg, hanem a nem nyer-tet tette meg. Azt kell mondanom, hogy a nem nyer-tet tette meg.
– Uggyan, ne hülyéskedj már, Lajos, arra a lyukra tett, hogy ‘nem nyer’, azaz nem a játékos, hanem a bank viszi a pénzt, azaz a nem nyer szimplán kap egy tárgyragot. Egy tét. Ennyi.
– Nemnemnemnem. Arra a lyukra tett, hogy ‘nem nyer’, de a magyar nyelvnek van ottan egy ilyen szöktető hangja…
– Jó, akkor majd menjél szépen haza és gondold át. A nem nyer-t tette meg, ez így jó.
…
– … … te… Petikém… bocsássál meg, igazad van, vegyed úgy, hogy nem mondtam semmit. Mer’ végtére is végiggondoltam: ha arra a lóra fogadok, aminek az a neve, hogy Kisbér, akkor a Kisbért teszem meg.