Szerintem most lelkesedni fogok.
El akarom mesélni neked, ahogy én láttam. Ahogy ott állt hórihorgasan, szögletesen. – Figyeljetekfigyeljetek! – hadarta, mi meg figyeltünk, ő meg hogy: – Kitaláltam valamit.
Hogy ő a Király, azt találta ki. Vagyishogy: – Én a Király vagyok igaziból – ezt mondta -, de különben a Bolond, tudjátok, ilyen csörgősipkás, kunkori cipős, szóval a Király vagyok álruhában. Na és van ez a jelenet, hát te, én egész éjjel ezen törtem a fejem, meg gyakoroltam, egy szemet se aludtam. – Ezeket, tudniillik amit mondott mind, hadarva mondta, szögletesen és hórihorgasan ugrándozva gondolatról gondolatra, nem figurában volt még ott, nem mint Király, vagy Bolond, vagy ami, csak úgy Úri Pipisen, az Úri Pipi hórihorgában és szögletében, aztán.
– Kíváncsi vagyok a véleményetekre – mondta, meg: – Na figyeljetekfigyeljetek, akkor most belépek, mint Király – vagyishogy mint Bolond -, és akkor éneklem, hogy trallala, trallala, tritty-trotty… – tittyent-tottyant is hozzá kicsikéket, jobb-bal, na és arra, hogy tritty-trotty, előrántott a zakója zsebéből egy háromszögletű piros kendőt, maga elé tolta, előkínálta, úgy kínálta elő, mint torreádor a bikának, és énekelte tovább, hogy: – Tartsatok egy titkot! – Bal kezének hosszú, görcsös mutatóujját ajka elé csitítva emelve odasúgta még, hogy pssszt, amitől nekem röhögnöm kellett, mert lássuk be, április tizedikén, reggel nyolc órakor azért az adott szövegkörnyezetben mégiscsak különös jelentősége van egy ilyen, hogyismondjam, vörös nyakkendő lobogtatásának – zengjük a dalt üde mámoros ajakkal, ugye, pajtások -, úgyhogy röhögnöm kellett, na, ő meg elértette. Kilépett akkor a Királyból, vagyishogy a Bolondból, az Úri Pipi lett megint, hórihorgasan és szögletesen lett az Úri Pipi, és: – Nevettél – mondta -, köszönöm, hogy nevettél, mert abból látom, hogy korábban kell elővennem a kendőt. Nevettél, tehát a gyerekek is nevetni fognak, ott fognak nevetni, tehát ott majd egy kis hatásszünetet kell tartanom, nade! Most figyeljetek, mert igaziból most jön a meglepetés! – abból a szósodorból egyszerre mosolyba kucorodott a hangja, úgy megörült neki, a meglepetésnek. A kezét hirtelen fölrántotta, a kendő hopp, eltűnt a tenyerében, a markából meg váratlanul előcsúsztatott egy sétapálcát – jó, nem kifejezetten a Rodolfó gördülékeny artisztikumával, de azért. – A Balázsovitsot szét fogja baszni az ideg, hogy nem ő találta ki – susogta, a hangja még mindig csurom mosoly. – Na, hát még gyakorolonom kell, néha beakad ez a szar – és ez már megint az Úri Pipi volt, a hórihorgas, a szögletes Úri Pipi, mutatta a teleszkópos pálcát. – Beakad, látod?
– Jó lesz – mondta a Robi. – Nagyon jó lesz, Pipikém.
– Tök jó lesz – mondta a Kamilla, és nevetett.
– Tök jó lesz – mondtam. – Vicces, meg minden. Király vagy, na. Te Pipi, amúgy mikor lesz a premier?
– Május nyolcadikán – mondta a Pipi. – Tegnap volt az olvasópróba.
Ez olyan kis semmi, tudod, de nekem ez nagyon szép. Sok éve nem láttam már ilyet. Hogy valaki mosolyba kucorodó hanggal azt mondja: egész éjjel ezen törtem a fejem, meg gyakoroltam. Lelkesedek.