Látod-e, most biztos nagyon megijedtél volna.
Mert reggelre a nagytükör, tudod, az álló, ott a nappaliban, hasra esett.
Emlékszel, a tükröket mindenhol letakartattad velem, átjátó azt mondtad, kapu a másik világba, gonosz erők nyitja.
Hát, látod, ilyen elővigyázatlan voltam, hogy én azt a tükröt – legfőképpen hiúságból – letakarni nem bírtam.
Namármost, amikor megláttam, úgy eszembe jutottál, aztán meg azt is gondoltam, jó nagy forgalom lehetett itt, jó nagy tülekedés. Lehet, valami kis mulatság volt, valami buli, na még tiszta szerencse, hogy nem hánytak itt össze nekem mindent.
Szóval, hogy végtére is tisztán láss, hajlamos vagyok én ilyen ironikusformán gondolkodni, bocsásd meg nekem.
A tükörről máskülönben az jutott eszembe, ha én most a törött üvegben magamat meglátom, azt mondja a babona, ebben az életben férjhez nem megyek.
Babonás nem vagyok, de az ilyesféle dolgokat az ember legalábbis kabalából, ahogy Márai említi, tiszteletben tartja. Valahogy így vagyok vele én is.
Namost, ahogy azt a lefordult tükröt megemeltem, az ujjaimmal letapogattam, megállapítottam, hát, ez összetört baszki, reménytelenül. Most aztán főhet a fejem, hogy viszem ki a szeméttárolóba, hogy valami módon magamról megfeledkezve bele ne pillantsak – hiúság, asszony a neved, ugye.
Akkor, a keskenyebb oldalánál, végtelen lassan emelni kezdtem. Macskatermészetből meg kellett azt néznem, a két szememmel kellett látnom a gyászt, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen öszetört. Lehet, nem bírta el tovább a sok szépséget, amit nap mint nap bámulni kényszerült.
Na és úgy emeltemben, föntről lefelé, lapos szögben rásandítottam. Ha én nem látlak, te se látsz; persze ez jellemző, ez a gyermeteg ideológia, de a nyugtalan kis lelkem ilyen formán talált fogást, na, majd adok én a babonának.
Nem volt annak a foncsorozott üveglapnak kutya baja se. Még csak ki se csorbult, ahogy ott lefordult a hajókofferről, pofával a parkettre, pedig még a fregoli is rázuhant.
Azzal megnyugodtam. Leesett, hát leesett, LCD tükör, lefagyott, átmenetileg meghibásodott, lehet, a terheltség okán. Mostan szépen restartolom, general repair, meg ilyenek, és még lehetek valakinek az asszonya.
Most nyilván csalódtál. Hogy nem rohanok látóhoz, nem kérdem, ki piszkoskodik velem odaátról. Hát nem. Sőt, megmondom, énszerintem ez, ez az ostoboba tükör is látó máskülönben. Olyan asszonyi módon látó. Olyan rendjénvalóan látó. Hallgatagon, ítélet nélkül látó. Csak néha fáj a látás. De arról nem a tükör tehet.