pálcika-, pálcika-, pálcika-, csap-
sejteken át kap képet az agy
mikor fény vetül kószán a jó retinára,
mindegy, a hullámhossz, zöld, lila, sárga,
fürge foton fest sokszinü képet,
halovány rajzút vagy kontrasztos szépet
ha beste az este vagy karmol a nap,
mást rajzolnak a fénysugarak
vagy csapra esik, vagy pálca fölött tör,
ez magyarázza, miér oly’ a pikcsör
ha nincs csap, a színnek is annyi, enyész,
fád monokrómba konyul az egész
a pálcika trükkös: a minta mosott,
de az se zavarja, ha alkonyodott,
s bár blőrös a pixel, a pálcikasejt
látja, mit szürkület fátyola rejt,
mer a halvány ingert is észreveszi,
na de színlátása az nincs neki
még lenne mesélnivaló, csuda sok,
fura rodopszinok, mitokondriumok,
de mélyül a szusz és a múzsa pihen,
hát summa az nincsen, s így nincs hepien
d