Életeim,
egy nap arra eszméltem, hogy családi hátteremnél fogva vastagon belekeveredtem ebbe a szövevényes és túlburjánzó információtechnológiai forradalomba – tudod: tablet, okostelefon, gumikönyv, megami. Szofisztikált szociális nyomásra – mondván: aki kimarad, az lemarad, avagy addig üssük a vasat, amíg meleg – kénytelen voltam tehát összeválogatni egy kötetre való tárcát (igen, ilyen gazdag (b)irodalmi múltam kerekedett itt az elmúlt 4 évben), melyet itt most e-könyvként, a linkekre vagy a képekre kattintva, tetszésetek szerinti formátumban letölthettek.
Remélem, az olvasásukban legalább annyi örömötöket lelitek majd, mint én a megírásukban.
Az e-könyveket Farkas István (Dworkyll) kézművelte, akinek nem tudok elég hálás lenni azért, hogy igazi könyvélményt varázsolt az én rendetlenül összehányt szövegeimből. (Jójó, majd dedikálok ám neki egy-egy üveg saját készítésű szilva- meg levendulás őszibaracklekvárt.)
A webes színes-széles vásznút pedig Lövey Bálint (a Hosszú) hátémelete irigylésre méltóan elegánsra. (Vele még tárgyalásban vagyok a számla kiegyenlítésével kapcsolatban, de az azért sokat nyom a latban, hogy – legalábbis majdnem mindig – adok neki enni.)
Felhasználási javallat okostelefonokhoz
Tapasztalati alapon hadd tanácsoljam, hogy bármilyen okostelefonos alkalmazáson (Kindle, Aldiko, Kobo, iBooks, Stanza, stb.) olvasod a könyvet, használd az epub/prc saját alapértelmezett formázását. Na jó, iPhone-on esetleg rátehetsz egy sorkizárt rendezést, azt’ csókolom.
Na, mosmán nem fecsegek tovább, inkább térjünk a tárgyra(?).
Csücsök
Fülszöveg
Van az, tudod, mikor már üvegessé tompulnak fejedben a hangok, de még ücsörögsz kicsit leejtett vállal, ernyedt háttal, félig már álomban, magad elé révedve, s az ágynemű sarkát a középső-, és a mutatóujjad közé csíptetve szórakozottan, lustán táncoltatod a hüvelyked ujjbegyét a takarócsücskön. Aztán ebbe a csücsközésbe egyszer csak belejönnek a stanecliben cukorkák, jószagú Sokolok, zeniten megülő sárkányok, a tükrösszív Jucik, a modern Méltóságosok, meg a nemazok. De nem valóságosan jönnek ám bele, nem. Olyan kis semmin, olyan könnyű-lengén, mint a pókfonál. Vagy édes-ragacsosan, ahogy a vattacukor. Na és olyankor csak nézel, mint a vett malac.
Hát, valami ilyesféle állapotból születtek ezek a “tárcamesék”.
