#155/365
Némajáték
Zorki/Industar 22 – 2005-ben lejárt Fortepan 100
Én bekopogok, ő meglepődik, mutatom a gépet, mutatok rá, mutatom, hogy lefotóznám. Lehet-e. Csodálkozón húzza föl a szemöldökét. Engem? Téged. Téged hát. Értetlenkedik, épp csak egy szájbiggyesztésnyit, aztán mosolyogva bólintja a jólvant. Fényképezzél, ha akarsz. Talán megtetszett neki, hogy megtetszett nekem. Lány gyertyafényben, kint a kirakatban, benne a tükröződésben. Mondjuk szerintem azt nem tudhatja. A tükröződést.
Mérem a fényt, kérdi, csináljon-e valamit. Legyintek. Á, nem kell. Még mérem a fényt, mutatom. Bólint. Ja, jó. Addig elfoglalja magát. Állítok rekeszt, záridőt. Élességet is. Még szöszölök, amikor felnéz. A gép már a szememen. Összevigyorgunk. Most kattintok, nyilván ezt gondolja, és beleinteget a kamerába. Még szöszölök pedig. Pont nem tudom elcsípni ezt a kedves gesztusát.
Aztán kész. Mutatom neki, hogy kész. Kész? Aha. Mutatja, hogy klassz, köszi, szia. Én is mutatom. Mondjuk az már egy másik képen van, azt a Hosszú csinálta.
Ezen, ni:
szeretlek amiért bekopogtál:)
a cetlifalnál a jobb felső sarokban az egy angry birds?;)
Kinagyítottam, nem, nem angry birds.:)